ha történt valami érdekes és figyelemre érdemes

what happened today

what happened today

Let's go Fishing again

2012. június 27. - sz.reka

 Múlt héten fesztiválozni voltunk Orfűn. Kipróbáltuk, most voltunk először. Igazán barátságos kis fesztivált sikerült a szervezőknek összehozniuk a festői színhelyen, ahol az alternatívnak nevezett hazai zenei élet krémje ott volt. Igen, alternatívát kínálnak az összebarkácsolt kirakatbandák, a tinielőadók és a tehetségkutatók által tömegesen kitermelt popzenei élet szereplőihez képest. Voltak persze, akik nem azért nem voltak ott, mert nem fértek bele a fesztivál profiljába, hanem azért mert nem tudták összehozni a fellépést. Voltak olyan fellépők, akikről én tudatlan még az életemben nem hallottam és olyan jó muzsikát játszottak, hogy biztosan hallgatni fogom őket máskor is.

Például ki gondolta volna, hogy a Psycho Mutants nevű banda balzsamos rockzenéje olyan fülbemászó, hogy azt is elfelejti az ember, hogy hova indult, mikor ott ragadt a színpad előtt. Az Intim Torna Illegál szintén egy ilyen meglepetés volt számomra: akkora bulit csaptak, hogy szinte én éreztem magam kellemetlenül, hogy nem fújom kívülről a nótákat. A Punnany Massif-os fiúkkal szemben fenntartásaim voltak, a hip-hop nem feltétlenül az én műfajom, mégis minden elismerésem nekik, ugyanis nagyon király volt.

A nagyobb népszerűségnek örvendő, általam is ismert bandák sem okoztak csalódást: Heaven Street Seven, Quimby, Kiscsillag, Budapest Bár, PASO, Szabó Balázs Bandája, Brains és a többiek. Úgy láttam, hogy élvezettel játszanak ennek a kis barátias-családias fesztiválnak a színpadán. Sőt, nem csak játszottak, hanem vegyültek, szórakoztak és szórakoztattak. 

 P1100871kis.jpg

 
A fesztivál a legnagyobb bókot mégis az én egyetleneMtől kapta, akitől a fesztiválózos-hippis-bulizós életmód olyan távol állt, hogy az is kisebb próbatételnek számított, hogy hogyan éli túl a Fishing on Orfűt: a második napon megkérdezte tőlem, hogy ugye jövünk jövőre is, mert tök jó ez a fesztivál?! :)

P1110003kis.jpg

Macskák könyve

Tegnap este hatalmas lemaradást hoztam be: megnéztük a Macskákat a Madách Színházban! Jó, jó tudom.... épp' ideje volt már!

Most pótoltam! Nagyon tetszett, gondolom kb. mindenki látta már, hallotta már, dúdolta már, úgyhogy tudjátok miről beszélek. Örök dallamok, szórakoztató táncbetétek.

Webber musicaljének alapjául T.S. Eliot -  Macskák könyve (Old Possum's book of practical cats, 1939) című verses könyve szolgált, ezt olvasgatta a kis Andrew gyerekkorában, ez adta neki az ihletet. Ha beleolvasunk, könnyen ráismerünk a musical részleteire:

 A macska neve

A macska nevét kiszemelni felette nehéz,

Nem afféle vasárnapi könnyű mulatság:

És én kijelentem - de ezért ne nézz le -,

Hogy HÁROM NEVET is követel meg macskád.

Egy, amelyen hívogatja naponta a ház,

Mint: Aladár, Jonatán, Kari, Dénes,

Mint: Péter, Salamon, Gyuri és Atanáz -

Mind csupa egyszerű, köznapi név ez.

Cifrábbakat is lelsz, ha nagyon keresel

(Mást, ha uraké s ha kisasszzonyoké lesz).

Plátón, Ardzsuna, Perszefoné, Demeter -

Mégis, csupa egyszerű, köznapi név ez.

Ám tudd meg, a macska külön nevet is óhajt,

Büszkébb nevet is, amely övé egyedül:

Másképp hogy is űzi a spájzban a tolvajt,

Holdlepte tetőn hogyan is hegedül?

Ily neveket ha kívánsz, nosza hosszú a listám:

Csimbalabumm, Tyafogány, Kalapetty,

Kraxima, Dzsellifalónia, Bombalurisztán -

Mit soha nem hord több egerész, csakis egy.

Mégse reméld, hogy ezekkel a macska betelne:

Még egy neve van - hanem ezt ne kutasd,

Mert nem fedi fel soha emberi elme -

Ám TUDJA A MACSKA, s a titka marad.

S olykor ha merengve csak ül s elréved macskád,

Nos, annak okát is elárulom én:

Mámoros eszmék töltik a csöppnyi agyacskát,

Úgy töpreng meditál csalafinta nevén:

Rejtett, egyszeri, titkos,

Rejtszeri-titkos,

Agyafúrt, csalafinta NEVÉN!

/Ford.: Tótfalusi István/

 BookOfPracticalCats.jpg

Kép:innen
 
A Macskák könyve nálunk megjelent hangoskönyv formájában is, Mácsai Pál előadásában. Ahogy utánanéztem a legtöbb online könyváruházban  kapni (például itt  és itt), szerintem gyerekeknek tökéletes ajándék ez a bájosan játékos verscsokor. Emlékszem nekem gyerekkoromban volt egy kedvenc mesekazettám, Pinokkió története, rongyosra hallgattam, néhány dallama bele is égett az agyamba örökre: "Enni, inni, aludni, gondtalan tekeregni, amerre visz a lábam, pá pá pápápá pápápáááááá..." Na igen, ezt még mai napig is szoktam dúdolgatni!
 
Szóval olvassanak, hallgassanak a gyerekek - és velük a felnőttek is - ilyen verseket; aztán ki tudja... Andrew Lloyd Webbert is megihlette. :)
 
 

mindjárt péntek!

 

 Gondolom rajtunk kívül más is van úgy azzal, hogy hét elején már a hétvégét várja, indul a visszaszámlálás, és hangzik az állandó biztatás: "mindjárt péntek". Na, most tényleg mindjárt péntek! 

A hétvégéket aztán szeretnénk mindig nagyon tartalmasan eltölteni, hogy feltöltődjünk a következő hétre. Mindig tervezgetünk, hogy mit-mikor-hol-kivel, aztán néha úgy túlszervezzük az életünket, hogy végül csak a pihenés marad ki a hétvégi programból.

Ezt szem előtt tartva mindig eldöntjük, hogy igyekszünk nem túlvállalni magunkat. Néha sikerül is, tényleg.

Amit most beterveztünk és mindenkinek tudom ajánlani:

Háztáji Piac: ezen a hétvégén újabb piac nyitja meg a kapuit egy régi ismerősnél: a Szimpla Kert ezúttal háztáji termékekkel és gyerekprogamokkal csábít. Ide tutira megyünk!

680-hztji_szr.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Részletek itt

A piacoknál maradva, valószínűleg eljutunk ezen a hétvégén a klasszik design-piacokra: irány a WAMP, amely most nyári helyszínén az Erzsébet téren lesz és a Gouba, a Gozsdu-udvarban. Még jó, hogy ilyen közel vannak egmyáshoz!

Igen, szeretem a vásárokat :)

Már régóta izgatja a fantáziámat a stylewalker night, de még egyszer sem sikerült úgy alakítani, hogy el is jussak. Most pénteken lesz a fashion-design szekció programja, míg jövő hét pénteken a gasztro-bisztro estére lehet benevezni, szuper helyszínekkel. 

Hoho, és a péntekről jut eszembe: indul a foci EB! Lány létemre ezekre az eb/vb tornákra mindig rákattanok, valószínűleg most sem lesz másképp.

A gasztro-vonalon érdemes lehet kinézni a Budai Gourmet Fesztiválra, amely már ma megnyítja kapuit a Millenárison. Kulináris élvezet biztosan garantált.

Érdekes lehet még, de túlvállalás veszélye állna fenn, úgyhogy feltehetően kimarad a Wallpeople Budapest: ide  az menjen, aki alkotó kedvében van, lehet vinni a saját műveket az Akváriumhoz,  amely aztán a Wallpeople budapesti kollázsának darabja lesz. Részletek itt: http://www.facebook.com/events/315282108548708/ .

Weekend is coming!

 

croissant - a nagy projekt

Régi vágyam volt a croissant készítés - egyik szülinapomra kaptam évekkel ezelőtt egy szakácskönyvet, abban volt leírva a recept. Valami édes mítosz lengte körül mindig: a croissant az már komoly dolog, ha képes vagyok elkészíteni, az már jelent valamit, akkor nem csak teszek-veszek a konyhában, hanem alkotok, gondoltam.

Éppen ezért nagyon sokáig nem is álltam neki. A recept nagyon bonyolultnak tűnt, a képeken keresztül levezetett hajtogatás-nyújtás sorozatot pedig bevallom elsőre nem is értettem. Hányszor kell elforgatnom? Mit hova hajtok? Most komolyan centizni kell a méretet??

Na, aztán úgy éreztem nem halogathatom tovább, jöjjön aminek jönnie kell. Nem volt egyszerű, az biztos, de a végeredmény megérte! Megcsináltam azóta még egyszer, és a második próbálkozás még egy picivel le is körözte az elsőt, mondjuk ez már sajttal/lekvárral turbózott változat volt.

Íme a recept képekkel, ha valaki kedvet kapna hozzá:

Az előkészítés kb. 3 óra (igen, bizony, időigényes, de nem kell megijedni, nem kell három órán keresztül dolgozni vele folyamatosan), plusz a kelesztés ideje.

Hozzávalók:

50 dkg sima liszt vagy rétesliszt, és ezen felül kelleni fog még liszt a deszka meghintéséhez is,

4,5 dkg finomítatlan cukor + egy teáskanálnyi az élesztő felfuttatásához (én sima kristálycukorral csináltam),

1 teáskanál só,

1,5 dkg friss, bolti élesztő,

2 dl langyos víz,

1 dl langyos tej,

25 dkg vaj, valamint egy kevés a tepsi kikenéséhez,

1 tojás

+ ízlés szerint töltelék: nálam füstölt sajt és lekvár

1. lépés: szitáljuk a lisztet egy nagy tálba, adjuk hozzá a cukrot és a sót. Az élesztőt morzsoljuk el a langyos tejjel vegyített vízben, adjunk hozzá egy teáskanál cukrot, jól keverjük össze és 5 percig hagyjuk állni, hogy felfusson. Csináljunk fészket a lisztben, és öntsük bele a feloldott élesztőt. A folyadékot fokozatosan gyúrjuk össze a liszttel, amíg sima tésztát nem kapunk. A tészta ragacsos, de ettől nem ijedünk meg, kis cipót formálunk belőle, lefedjük és berakjuk a hűtőbe 20 percre.

2. lépés: Vegyük elő a hideg vajat (én csak vajjal, abból is házi típusúval készítettem eddig, vagyis arról, hogy sütőmargarinnal is működik-e a dolog nem tudok nyilatkozni, de véleményem szerint a croissant csak is vajjal lehet az igazi). Vágjunk 2 egyforma méretű sütőpapír darabot, tegyük közé a vajat és sodrófával nyújtsuk ki laposra, hogy körülbelül 20 cm-es négyszöget kapjunk. Na, bevallom itt segítségre volt szükségem, hogy ki tudjam nyújtani a vajat, mert ha nem tartja segítő kezével a papírt, akkor az csúszik mindenhova és képtelenség kinyújtani. Szóval valahogy rögzíteni kell a papírt, különben nem fogjuk tudni kinyújtani. A centizést nem érdemes elcsalni, mert a recept tényleg úgy van megírva, hogy így működik. Ha túl nagy a kinyújtott vaj, akkor kifolyik oldalt a tésztából - bár bevallom a nyújtás során így is találkozik az ember kibuggyanó vajacskával.

3. lépés: Hintsük meg liszttel a deszkát - én deszka helyett szépen letisztított konyhapulton dolgozom. Nyújtsuk ki a tésztát 40 centisre (vagyis duplája a vajnak), majd tegyük rá az ellapított vajat és hajtsuk rá a tésztát mintha becsomagolnánk. A hajtogatás módja a következő: a tészta egy harmadát behajtjuk a középre, a másik egyharmadát erre rá. Ezt a módszert kell majd követni végig a hajtogatós részeknél. Nyújtsuk ki a tésztát egy kb. 24x60 cm-es, hosszú téglalapra. Közben lisztezni kell rendesen a deszkát és a nyújtófát is, kicsit ragad a tészta. Ha kinyújtottuk téglalappá, akkor jöhet a hajtogatás, elforgatjuk 90 fokkal és kinyújtjuk megint ugyanilyen hosszú téglalappá. Valahogy így kell kinéznie:

2012-05-12 19.55.50_kis.jpg

 2012-05-12 20.42.28kis.jpg

A kétszeri nyújtás után hajtogassuk be újra, csomagoljuk folpackba, és tegyük be 30 percre a hűtőbe. Ezt a nyújtás-hajtogatás-hűtőben pihentetés műveletet még kétszer megismételjük, és újabb 30 percig pihentetjük a hűtőben, mielőtt nekivágnánk a következő lépésnek.

4. lépés: Vágjunk ki kemény papírból egy 21x21x14 cm-es háromszög sablont. Ezután sütőpapírral béleljünk egy sütőlapot, sőt nekem még egy plusz tepsit is be kellett fognom, hogy elférjenek a croissant-ok. A sütőpapírt vékony vajréteggel kentem be, ezt szépen felszívja sütés közben a sütemény, így nem lesz száraz az alja sem.

5. lépés: Nyújtsuk ki a tésztát 42x42 cm-esre, majd vágjuk félbe középen vízszintesen. Így kapunk két 21x42 cm-es téglalapot, amihez a sablonunk jól fog passzolni. A sablon alapján vágjuk ki a háromszögeket.

2012-05-12 21.37.56kis.jpg

  2012-05-12 21.39.59kis.jpg

 6. lépés: A croissant-okat a háromszög alapjától kell felgöngyölni, kifli alakúra formálni és a szabad végét begyűrve a sütőlapra fektetni, így nem tud később kibomlani. Ennél a lépésnél aztán lehet játszani mindenféle töltetékkel, én a füstölt sajtot és a lekvárt próbáltam ki, és istenien működnek. A lekvár házi lekvár volt, vékony rétegben kentem a háromszögre, mert féltem, hogy kifolyik, ha sokat rakok bele. Egy kicsi lekvárt kieresztett a kelesztés és sütés alatt, de az elenyésző volt, úgyhogy lehet, hogy legközelebb egy kicsit bátrabban kenem majd. A sajtot lereszeltem - ki nem állhatom amikor egy pékségben olyan croissant-t adnak, aminek a közepén egy nagy rúd hideg sajt van. A töltött croissant-okat megjelöltem, amiben sajt volt, arra egy pár szál sajtot, míg a lekvárosnak lekvárpöttyöt tettem a tetejére, hogy majd tudjuk, hogy melyikben milyen töltelék van. A sima, töltelék nélküli croissant-okat ehetjük vajjal, lekvárral, mogyorókrémmel.... nyammi!!! A bepakolásnál figyeljünk, hogy crossiant-okat ne rakjuk túl közel egymáshoz, mert a kelesztés végére egymásra tapadnak.

2012-05-12 21.44.42kis.jpg

 7. lépés: Jöhet a kelesztés. Általában egy éjszakára érdemes keleszteni és akkor reggel frissen sült, meleg croissant-nal indíthatjuk a napot. Mesés lesz, garantálom! A kelesztéshez takarjuk le a felgöngyölt tésztákat és meleg, huzatmentes helyre rakjuk éjszakára. Igen, mára végeztünk, megpihenhetünk a komoly munka után. :)

2012-05-13 08.04.35kis.jpg

2012-05-13 08.04.45kis.jpg

8. lépés: Másnap reggel kibotorkálunk a konyhába és nekilátunk az utolsó lépéseknek. Előmelegítjük a sütőt 220 fokra. Felverjük a tojást és megkenjük a szépen megkelt croissant-okat. Rendesen kenjük be a tojással, mert attól lesz finom aranyló réteg a péksütemény tetején. Ha megkentük mehet a sütőbe - a sajtos croissant tetejére én még halmoztam egy kis sajtot a tojásréteg fölé, így kívül-belül sajtos lesz. Süssük kb. 15 percig és amikor szép barnára sültek vegyük ki őket.

 2012-05-13 09.37.47kis.jpg

P1100384kis.jpg

 A sok munka eredménye egy csodás reggeli! Lehet besöpörni a bókokat, mert ez tényleg szép munka volt!

P1100388kis.jpg

Azt hiszem egyértelmű, hogy nem fogok minden hétvégén croissant-t készíteni, de néha-néha érdemes rászánni azt a pár órát, mert semmi nem ér fel az igazi, otthoni, sütőből kivett meleg croissant-nal!

Recept innen: A francia piac (Joanne Harris és Fran Warde)

szezonnyitó balatoni trip

Bátran mondhatom, hogy az egyik legjobb munkanapban volt részem múlt héten. Úgy alakult, hogy külső helyszínre kellett utaznunk, méghozzá a Balaton környékére! 

Nem tudom, mások hogy vannak vele, de én nagy rajongója vagyok a Balatonnak. Amint kisüt a nap máris azon töröm a fejem - és nyúzom az én egyetleneMet -, hogy mikor megyünk már!!!

Most tehát úgy adódott, hogy még a balatoni szezont megelőzve a Balatonnál jártunk, isteni 28-30 fokos melegben. A munkát letudva átadtuk magunkat az élvezeteknek. Jöjjön a képes beszámoló a még csendes és nyugodt, ébredező Balatonnál tett kirándulásunkról. Ebben a mostani, didergősen-őszies időben különösen szívet melengetőek a képek.

 

 Csopak környékén találtunk rá erre a csárdára, ahol igen jót ebédeltünk és közben a részletekig kidolgozott dekorációt csodáltuk.

 

  

 

A mosdószekrényként használt komódot is érdemes szemügyre venni:

 

2012-05-09 12.23.41.jpg

 

2012-05-09 12.23.06.jpg

Persze lementünk a strandra is, ahol egy-két munkás lézengett a bódék körül és néhány bácsi pecázott.

Íme, a csendes Balaton-part Ábrahámhegynél:

 

2012-05-09 16.07.27.jpg

 2012-05-09 16.07.49.jpg

   2012-05-09 16.11.41.jpg

 Mi csak a lábunkat mártottuk a hűs, 19 fokos vízbe, de voltak nálunk bátrabbak is:

 2012-05-09 16.27.32.jpg

Végül, útban hazafelé, nem tudtunk ellenállni ennek az invitálásnak:

 

2012-05-09 17.33.33.jpg

Jó döntés volt:

 

2012-05-09 17.05.03.jpg

Ennél jobban sikerült munkanapot nem is kívánhatok!

Persze alig várom, hogy végre beinduljon a szezon és újra a régi Camping bringát tekerve zúzzunk le a Balcsi-partra. Na, az nagyon jó!

 

 

 

reménytelen kertész

Én igyekszem. Nagyon szeretnék igazi kis kertész lenni, aki ültet, öntöz, nevel, óv és büszkén tekint csemetéire! Teszem is legjobb tudásom szerint mindezt, az eredmény mégis elmarad. Ez valamilyen különös képesség, hogy az ember ért a növényekhez? A természet hátat fordít nekem, amikor az én kis palántáim kiszáradnak, elrohadnak vagy levéltetvek támadják meg őket. Igen, ez most a legújabb: levéltetvek. Beújítottam ellenük egy bio irtószert, meglátjuk.

Van egy kis erkélyünk (kb. 2-3 nm, maximum), ahol ládába és kaspókba kifejezetten olyan növényeket ültettünk, amelyek kevésbé igényesek. Első hullámban március közepén vetettük el a magokat, illetve ültettük el a palántákat, kevés sikerrel. A levendula palánta még él, de fejlődni nem nagyon akar, a rozmaring még küzd, de nem tudom meddig bírja. A díszpipacs magokból kihajtott némi zöldellő kezdemény, de a fejlődés most megállt. Tanácstalanul vizsgálom őket napról-napra és várom a csodát. A sziklakerti növények viszont nagyon jól érzik magukat, a gond csak annyi, hogy a levéltetvek is jól vannak rajtuk, köszönik szépen. Persze még várom az irtószer áldásos hatását...

A félig kudarcként elkönyvelt első hullámot  most egy második fázisban kivitelezett virág-akcióval próbáljuk leplezni. Egy barkácsáruház kertészeti részlegén vettünk egynyári balkonvirágokat, jól bírják. Már harmadik napja az erkélyünkön vannak és élnek. Van remény!  

Az én álmom is egy olyan csodás balkon mint pl. a képen lent, de erre még várnom kell, úgy tűnik. Mit csinálunk rosszul? Talán a belvárosi levegőt nem szeretik a növényeink? Vagy rosszul választjuk meg, hogy mit ültetünk el? Több ültetés nem lesz idén, az biztos; meglátjuk, hogy az erkély jelenlegi lakói lesznek-e olyan kedvesek, hogy törödésemet, figyelmemet és aggódásomat burjánzó virgázással és terméssel hálálják meg. Na jó, nem leszek telhetetlen, nem kell burjánzás, csak maradjanak életben szépen!

 atrium-balcony_balkon-chillen-wums-300x300.jpg

  Kép innen: http://www.atrium-balcony.de/bilder/balkon/

 

pain(t)ball

Ma nagyon fáj mindenhol. A 4 napos hétvégét hogyan is lehetne jobban kezdeni, mint egy kis paintball háborúval? Így most még 3 napig nyöghetem a sérüléseket, de megérte.

Dunakeszin jártunk egy paintball pályán, 20 fiatal, akik két csapatra osztva egymásra vadásznak és küldetéseket teljesítenek. Izgalmas játék volt, a fiúk ráadásul úgy érezhették, mint akik kedvenc lövöldözős videójátékuk főszereplőiként autógumikon és kiszuperált raktárépületeken keresztül, lövészárkokban mentik meg a világot; profikat megszégyenítő módon alkották a stratégiát és jelezték egymásnak, ha a lövészállásból látták az ellent. Na, valljuk be rengeteg hasznos dolgot tanulnak miközben a kontrollert nyomogatják.

Az órákon át tartó háború kemény fizikai megterhelés is, főleg a mai nyári, 30 fokos melegben. A mai hírek szerint országos melegrekord dőlt meg, Budapesten például 30,5 fokos meleg volt, de Kőrösszakállon ma 31,3 fokot mértek.

A paintball puskát tartani nehéz, a töltények pedig olyan nyomokat hagynak a testen, ami szerintem még pár hétig ott fog díszelegni. Sőt, egy-egy fedezékben történő guggolás a puskával fárasztó is volt. Azt hiszem puhány vagyok, nem kérdés... de ma edződtem kicsit! Ja, és nem mellékesen a mai hőségben szerintem legalább 1-2 kg-ot még fogytam is a terepszínű overálban, ez már csak ráadás!

A nap második részében a kalandot próbáltam kipihenni. Némi előzetes kiképzés nem ártott volna, legközelebb ha megyek - igen előfordulhat, hogy máskor is benevezek - biztos lenyomok előtte pár fekvőtámaszt és egy kört a Margit - szigeten, hogy az állóképességem fejlődjön. Bár, utólag a fiúk úgy nyilatkoztak, hogy a lányok teljesítménye kellemes csalódás volt számukra, korábbi aggodalmuk elszállt, mikor a puskával a kezünkben az állásban térdepelve lélegzetvisszafojtva vártuk az ellenséget és kíméletlenül lecsaptunk, szigorúan számon tartva az általunk kiiktatott katonák számát. Zokszó nélkül indítottuk a totális letámadást, vállalva a golyók záporát a győzelem érdekében.

Érdemes volt próbára tennem ma magam ismeretlen terepen. Mit tanultam ma? Azt, hogy az íróasztal mögött gubbasztó emberek olyan lelkesedéssel keresik az ilyen kalandokat, mint a gyerekek, akiket óriásvidámparkba vagy játszótérre visznek a szülei, de közben nagyon komolyan veszik magukat és a küldetést. És ez jó így, itt ki lehet élni az agressziót. Ja, és tanultam még valamit: azt, hogy mindig győződj meg arról, hogy a puskád ki van biztosítva, ha csatába indulsz! 

 

2012. április 24.

ma kezdem.

ma este munkából hazamenet egy fiatal srácot vettem észre, ahogy a kerekesszékébe kapaszkodva fekszik a földön. mellette egy férfi, próbált segíteni. csatlakoztam, nagy nehezen sikerült a fiút visszarakni a székbe. ő kellemetlenül érezte magát, mondta is, hogy innen már megoldja, menjünk csak a dolgunkra.

mi jutott eszembe? a kiszolgáltatottság, persze. mindannyian kiszolgáltatottak vagyunk bizonyos helyzetekben, bizonyos értelemben, de ez a fizikai ráutaltság más. talán mindannyiunknak kerekesszékbe kellene ülni, hogy másképp lássuk a világot.

süti beállítások módosítása