Na igen, a forgalom és én. Természetesen itt nem kedvenc ruha/cipő/táska boltjaim forgalma, az ami a gondok forrása, azokat támogatom rendesen - igen, hónap eleje van, de sikerült egy hétvége alatt komoly forgalmat generálnom ezekben az üzletekben!

Viszont az autóforgalom, na az már nehezebb falat. Van nekem jogosítványom 17 éves korom óta, vagyis papíron a forgalom többi résztvevőjével azonos tudásom van... na de ha kocsiba ülök, na abban nincs köszönet! Nem köszöni meg az utasom, a szomszéd sávban autozó, talán szegény kocsi sem. Éppen ezért évek óta nem is vezettem, nem volt benne semmi élvezet. Nemrég viszont elhatároztam, hogy ennek véget vetek! Nem mehet ez így tovább! Szeretném én is érezni azt a felszabadító érzést, hogy bármikor bepattanok a kocsiba és nincsenek korlátok, nincs menetrend, nincs távolság! Főleg, hogy egy édes kis kocsi - becsületes nevén Jenő - bekerült a háztartásunkba már jó ideje, és olyan béna, hogy nem tudok vele elmenni sehova.

Egy szó, mint száz - mielőtt Jenővel bevetném magam a budapesti forgalomba - gondoltam nem árt néhány plusz órát venni, ezt egyetleneM is nagyon támogatta, talán Jenő és mindannyiunk jól felfogott érdekében.

Égi jel volt, hogy munkából hazafele menet láttam egy autót, tetején a tábla: jogsiutan.hu! Igen, kérem szépen, az én problémámra már megfelelően szakosodott szolgáltatás épült - hát nem csodálatos?! Fiatal oktató, jó hangulatú órák és abszolút a tapasztalatlan sofőrők problémáira nyújt megoldást. Tudja, hogy mit érzek, amikor kocsiba ülök és azt is, hogy mit szeretnék érezni helyette. Ezt próbáljuk elérni. És tudjátok, hogy mi a legjobb az egészben? Nem kell izgulnom, nem szorongok, mert nem a vizsgára készülök tiniként, hanem felnőtt fejjel egy szolgáltatásért fizetek. És igen, szolgáltatást is kapok, az igényeimnek és kéréseimnek megfelelően. A munkahelyem előtt vár az autóval az oktató és az lakásunk előtt teszünk ki engem, esetleg hétvégén reggel a ház előtt vár és a teniszpályánál végzünk, mert éppen tenisz a következő program. Ja, és eredményesen tiltakozom az ellen, hogy a Kiscelli úton egyszer fel kelljen mennem, próbálkozik-próbálkozik, de nem hagyom magam. Mondtam, hogy én ott úgysem akarok soha felmenni, szóval hagyjuk inkább. :)

Az első órámon azt mondta, hogy technikailag minden rendben, ügyes vagyok. Erre bevallom egy kicsit felkaptam a fejem: ha én jó vagyok - saját magam szerint tök béna - akkor milyen emberek járnak hozzád?? Na, a válasz elkeserítő volt, és ugyebár nem mindenki keres fel szakembert, mielőtt beülne a kocsiba...

Mint kiderült az én problémám főleg abban rejlik, hogy még koncentrálnom kell arra, hogy vezetek és, hogy hogyan vezetek, tehát kevesebb figyelem jut a környezetemre, a többi autósra, a forgalmi helyzetekre. Ja, és még valami, szerinte a perverzióm, hogy száguldozom a kanyarokban... szóval semmi komoly, nem kell aggódni.

Az igazság az, hogy már csak egy alkalom van hátra az előre megbeszélt óraszámból, ami azt jelenti, hogy hamarosan egyenértékű sofőr leszek a többiekkel, haha, na persze, tudom, hogy nem. De figyeljetek, mert Jenővel lehet, hogy valamikor körülnézünk a városban.

Vigyázat a képen nem Jenő látható, hanem a reménybeli jövőbeni autóm, így egyelőre ne egy ilyen cuki kék Fiat 500-ast kerüljetek el messziről, ő semmiről sem tehet. 

kép innen

Már itt az ősz, de én még mindig adós vagyok az augusztusi utazásunk utolsó szakaszával. Csak annyit mondok: Dubrovnik! Aki volt már ott, az tudja, hogy milyen csodálatos; aki nem, az már biztosan hallott róla. Nekem örökre a szívem csücske marad, különleges helyet foglal el a szívemben... :)

Az biztos, hogy Dubrovnik igazi turistaparadicsom: hatalmas tömeg volt a történelmi óvárosban és minden duplájába került, mint Montenegróban. Tipp: a 2010-ben felújított cable car-ral menjetek fel az Óváros fölé, csodás a kilátás!

3. állomás: Dubrovnik, Horvátország

Az élménybeszámoló - ha lassan is - de végére ért, remélem megfelelő kedvcsináló volt. Irány a Balkán!

Utunk második állomása Montenegró volt! Montenegró egy apró kis ország, területe kb. 1/6-a Magyarországnak, és csak Budapesten majdnem háromszor annyian laknak mint ott az egész országban. A montenegrói tengerpart egyszerűen csodálatos: vadregényes sziklák, kristálytiszta tenger, fenségesen magas hegyek. A tengerparti semmittevés mellett kirándulásokat is tettünk, egy-egy város régi, óvárosi részei igazi mediterrán épületeikkel és növényzetükkel lenyűgöztek minket. Kotor városának a városfallal körülvett középkori városközpontja 1979 óta az UNESCO világörökség része, nem véletlenül.

2. állomás: Herceg-Novi; Kotor; Tivat - Montenegró

Folytatása következik :)

Igen, igen, már jó rég visszajöttünk a balkáni nyaralásból és még semmit nem osztottam meg róla, de most jóváteszem. Csak annyit mondok, hogy nem nagyon akartunk visszajönni!

Voltak akik aggódtak értünk, hogy kocsival nekivágunk egy ilyen hosszú útnak, ráadásul hegyen-völgyön, a Balkánon. A pokoli hazautat leszámítva azonban semmi gondunk nem akadt sehol. A hazaút rémálommá válásában pedig jelentős szerepe volt a röszkei magyar határátkelőnek, ahol 15 órás kocsikázás után még további felejthetetlen 3,5 órányi veszteglésre kényszerítettek minket akkor, amikor már mindketten a finom, tiszta és puha ágyikóban képzeltük el magunkat, egy karnyújtásnyira a hazaérkezéstől.

Na, de megfogadtuk, hogy nem erre fogunk emlékezni, hanem arra a sok csodálatos helyszínre, amelyen jártunk.

Beszéljenek a képek önmagukért!

1. állomás: Mostar - Bosznia-Hercegovina

Lassan elérkezik a várva-várt, a jól megérdemelt, a régóta tervezett...
 

Utóbbi időben, ha tehetem, keresem a természetes-bio-natúr megoldásokat, legyen szó étkezésről, mosásról, szépségápolásról; vagyis igyekszünk otthon tudatosabbak lenni.

Így leltem rá a Szatyor Egyesületre, akik most a legnagyobb kedvenceim étel beszerzés területén. A lényeg a következő: ez a közösség azt tűzte ki célul, hogy nekünk nagyvárosi embereknek is elérhető legyen a jó minőségű, bio minősített, vagy kíméletes gazdaságból származó élelmiszer. Beregisztrálsz a honlapon, leadod a rendelésedet és minden héten csütörtökön egy szatyorral elmész az átvevőpontra, ahol megkapod a megrendelt termékeket: zöldségek, gyümölcsök, sajtok, szörpök, kenyerek stb. Mivel minden a kistermelőktől származik így mindig idény gyümölcsöt, zöldséget tudsz venni, ami éppen terem!

Nekem nagy szerencsém van, mert a két átvevőpontjukból az egyik elég közel van hozzánk, így hazafelé menet csak beugrom a finomságokért.

A náluk történő vásárlás nagyobb tudatosságot igényel és talán eltér az eddig megszokottól - nem beugrasz a sarki boltba hazafelé, vagy a hiper-szupermarketbe a hétvégén, hanem előre kigondolod, hogy az éppen kapható élelmiszerek közül melyiket szeretnéd és érte mész. Cserébe viszont ők elhozzák neked Budapestre a finomságokat. Megéri! :)

Ha belépsz az egyesületükbe - csekély tagdíj fejében - minden vásárlásból adnak 10% kedvezményt és egyéb programokon is részt tudsz venni, mert a Szatyorbolt nem csak a termékeket hozza el, de időnként piacokat, találkozókat, közösségi programokat is szervez.

Megfigyeltem egyébként, hogy nekünk nagyvárosi embereknek olyan egzotikus és izgalmas, ha valamilyen ételt, zöldséget, gyümölcsöt magunk állítunk elő vagy látjuk, hogyan jön létre: ez az új felfedezés vezet olyan projektekhez, mint a belvárosi parcellákon történő kertészkedés, a termelői és kézműves piacok térnyerése romkocsmákban, parkokban, paradicsompalánták minden erkélyen. :) A legújabb trend a bio-natúr-termelői termékeket helyezi előtérbe, nemcsak az ételek, de a szépségápolás területén is: kézzel készített natúrszappanok, testápolótömbök, biosamponok, home made kozmetikumok lepik el a fürdőszobánkat. Szerencsére ezek a termékek nagyon finomak, jó minőségűek és legfőképp egészségesek, úgyhogy ezt az új trendet mi is nagyon támogatjuk!

Ma csütörtök van, úgyhogy fogom a kis szatyromat - ami a tudatosság jegyében természetesen egy zöld vászontáska - és irány a Szatyorbolt, felveszem a heti rendelést: zeller, paradicsom, sajtok és joghurtok! Nyamm.

A múlt héten volt szerencsénk eljutni az Odeon Lloyd moziba, ahol a Budapest Pride Film és Kulturális Fesztivál keretében láttuk a Szauna Párizsban című francia filmet - eredeti címe egyébként Let my people go!, és nem sok szauna van benne, mindössze egy, de az sem lényeges. Mindenkit arra buzdítok, hogy nézze meg, mert nagyon jó!  A főszereplő egy kissé karikírozott jellemű francia meleg srác, aki éli tökéletes napjait egy finn városkában jóképű szerelmével, de aztán jönnek a bonyodalmak, amelyek Párizsban folytatódnak, ahol a srác családja éppen pészah ünnepére készülődik.

Ez a keserédes víjgáték tehát egy meleg-zsidó srácról szól, akinek szerelmi élete romokban és még a családja minden nyűge-baja is rászakad; a néhol sztereotíp karakterek bemutatása és megismerése közben igazán kedves és vicces történet kerekedik. A filmet egyébként mától a legtöbb art mozi műsorra tűzte, tök jó, szóval ha szeretnétek jól szórakozni, irány a mozi!

Alább a trailer, francia nyelvismeret előny! 

Tudtátok, hogy a Chili & Vanilia blog szerzője, Mautner Zsófia Magyarországon élő bevándorlók különleges receptjeit foglalta egy kötetbe? Sőt, távolról jött főzőpartnereinek érdekes beszámolóit, vallomásait és történeteit is tartalmazza a könyv, úgyhogy a receptek mellett egy jó kis olvasmányt is kapunk.  A legjobbat még nem is mondtam: a beszélgetéseket, valamint a recepteket tartalmazó könyv ingyenesen letölthető innen.

forrás