A közelmúltban volt szerencsém ismét az Operában járni, imádom! Gyönyörű, fenséges épület, ahol a legmagasabb színvonalú művészetben lehet része az embernek - legtöbb esetben. EgyetleneM nincs oda az operáért, mint műfajért, de a balettért mindketten lelkesedünk, úgyhogy egy balettelőadásra esett a választás: Aranyecset. Azonban most nem azért ragadtam pennát, hogy az előadásról írjak, hanem a közönségről. Van ugyanis egy kérdés, amely foglalkoztat, de nem tudom eldönteni, hogy most én vagyok eltévedve vagy mások. Segítsetek!

Mindig vannak olyanok a közönségben, akik túlöltözik a rendezvényt, csillognak, mint egy díva, ez engem nem zavar. Ami viszont igen, az farmer-póló, farmer-ing-pulcsi kombóban Operába járó arcok. Persze, lehet mondani - sőt, ha így van légy szíves mondjátok is - hogy én vagyok a konzervatív és begyöpösödött ( van olyen szó?), maradi, stb., és mi a francnak csípnénk ki magunkat, azért, hogy minimum 2 órát üljünk a sorokban, aztán tolongjunk a szünetben a sajtos bécsi perecért a büfében!

EgyetleneM mindig megvédi a turistákat és ebben igaza is van, hiszen lehet, eszébe sem jutott mikor összepakolt, hogy esetleg eljut az Operába is.

Na, de mi, a magyar közönség, miért nem adjuk meg a módját? Miért sikkad el az Operára oly jellemző elegancia? Miért nem vagyun képesek csiniben puffanni a vörös bársonyszékekre? Én kifejezetten élvezem, hogy kirittyenthetem magam, és a ritkán viselt, szekrényben lógó elegáns darabokhoz nyúlhatok. Ettől lesz különleges az este, hiszen nem mindennap járunk az Operába.

Na, most meg lehet engem kövezni, hogy mekkora sznob vagyok - by the way, szerintem nem vagyok az. Vagy igen? Ti kiöltöztök? Vagy ez már felesleges egy maradi szokás, és éljen a lazaság, hiszen a művészet nem nézi, hogy mi van rajtad?