Ma nagyon fáj mindenhol. A 4 napos hétvégét hogyan is lehetne jobban kezdeni, mint egy kis paintball háborúval? Így most még 3 napig nyöghetem a sérüléseket, de megérte.

Dunakeszin jártunk egy paintball pályán, 20 fiatal, akik két csapatra osztva egymásra vadásznak és küldetéseket teljesítenek. Izgalmas játék volt, a fiúk ráadásul úgy érezhették, mint akik kedvenc lövöldözős videójátékuk főszereplőiként autógumikon és kiszuperált raktárépületeken keresztül, lövészárkokban mentik meg a világot; profikat megszégyenítő módon alkották a stratégiát és jelezték egymásnak, ha a lövészállásból látták az ellent. Na, valljuk be rengeteg hasznos dolgot tanulnak miközben a kontrollert nyomogatják.

Az órákon át tartó háború kemény fizikai megterhelés is, főleg a mai nyári, 30 fokos melegben. A mai hírek szerint országos melegrekord dőlt meg, Budapesten például 30,5 fokos meleg volt, de Kőrösszakállon ma 31,3 fokot mértek.

A paintball puskát tartani nehéz, a töltények pedig olyan nyomokat hagynak a testen, ami szerintem még pár hétig ott fog díszelegni. Sőt, egy-egy fedezékben történő guggolás a puskával fárasztó is volt. Azt hiszem puhány vagyok, nem kérdés... de ma edződtem kicsit! Ja, és nem mellékesen a mai hőségben szerintem legalább 1-2 kg-ot még fogytam is a terepszínű overálban, ez már csak ráadás!

A nap második részében a kalandot próbáltam kipihenni. Némi előzetes kiképzés nem ártott volna, legközelebb ha megyek - igen előfordulhat, hogy máskor is benevezek - biztos lenyomok előtte pár fekvőtámaszt és egy kört a Margit - szigeten, hogy az állóképességem fejlődjön. Bár, utólag a fiúk úgy nyilatkoztak, hogy a lányok teljesítménye kellemes csalódás volt számukra, korábbi aggodalmuk elszállt, mikor a puskával a kezünkben az állásban térdepelve lélegzetvisszafojtva vártuk az ellenséget és kíméletlenül lecsaptunk, szigorúan számon tartva az általunk kiiktatott katonák számát. Zokszó nélkül indítottuk a totális letámadást, vállalva a golyók záporát a győzelem érdekében.

Érdemes volt próbára tennem ma magam ismeretlen terepen. Mit tanultam ma? Azt, hogy az íróasztal mögött gubbasztó emberek olyan lelkesedéssel keresik az ilyen kalandokat, mint a gyerekek, akiket óriásvidámparkba vagy játszótérre visznek a szülei, de közben nagyon komolyan veszik magukat és a küldetést. És ez jó így, itt ki lehet élni az agressziót. Ja, és tanultam még valamit: azt, hogy mindig győződj meg arról, hogy a puskád ki van biztosítva, ha csatába indulsz!