Múlt héten fesztiválozni voltunk Orfűn. Kipróbáltuk, most voltunk először. Igazán barátságos kis fesztivált sikerült a szervezőknek összehozniuk a festői színhelyen, ahol az alternatívnak nevezett hazai zenei élet krémje ott volt. Igen, alternatívát kínálnak az összebarkácsolt kirakatbandák, a tinielőadók és a tehetségkutatók által tömegesen kitermelt popzenei élet szereplőihez képest. Voltak persze, akik nem azért nem voltak ott, mert nem fértek bele a fesztivál profiljába, hanem azért mert nem tudták összehozni a fellépést. Voltak olyan fellépők, akikről én tudatlan még az életemben nem hallottam és olyan jó muzsikát játszottak, hogy biztosan hallgatni fogom őket máskor is.

Például ki gondolta volna, hogy a Psycho Mutants nevű banda balzsamos rockzenéje olyan fülbemászó, hogy azt is elfelejti az ember, hogy hova indult, mikor ott ragadt a színpad előtt. Az Intim Torna Illegál szintén egy ilyen meglepetés volt számomra: akkora bulit csaptak, hogy szinte én éreztem magam kellemetlenül, hogy nem fújom kívülről a nótákat. A Punnany Massif-os fiúkkal szemben fenntartásaim voltak, a hip-hop nem feltétlenül az én műfajom, mégis minden elismerésem nekik, ugyanis nagyon király volt.

A nagyobb népszerűségnek örvendő, általam is ismert bandák sem okoztak csalódást: Heaven Street Seven, Quimby, Kiscsillag, Budapest Bár, PASO, Szabó Balázs Bandája, Brains és a többiek. Úgy láttam, hogy élvezettel játszanak ennek a kis barátias-családias fesztiválnak a színpadán. Sőt, nem csak játszottak, hanem vegyültek, szórakoztak és szórakoztattak. 

 
A fesztivál a legnagyobb bókot mégis az én egyetleneMtől kapta, akitől a fesztiválózos-hippis-bulizós életmód olyan távol állt, hogy az is kisebb próbatételnek számított, hogy hogyan éli túl a Fishing on Orfűt: a második napon megkérdezte tőlem, hogy ugye jövünk jövőre is, mert tök jó ez a fesztivál?! :)