Képzeld el , hogy nyáron a belváros közepén egy tetőn üldögélsz, hűvösen gyöngyöző rozéfröccsel a kezedben, nézel le a városra, látod a Gellért-hegyet, tetején a Szabadság szoborral, látod az Erzsébet híd felső pilléreit, és aranyszínben játszik az ég alja az esti alkonyatban. Mindeközben szól az aláfestő zene.

Na, ez a hely létezik, tegnap jártunk ott, a Kecskeméti utcában található Közhely tetőteraszáról (update: a neve TIP TOP BAR) van szó. Annyi a bibi, hogy persze nem egyedül tiéd a tető, hanem rajtad kívül még jó páran élvezik ugyanezt a kilátást, sőt vadásznak a helyekre, hiszen az asztalok és székek száma limitált. Többen jönnek fel, mint akik le tudnak ülni, így a trendy-fancy látogatók között hasonló játszmákat láttam, mint annak idején az ovis játékban, amikor mindig eggyel kevesebb szék van, mint ahány ember, a kis pajtásokkal jártok körbe-körbe, és amikor az óvó néni a mondóka végén jelez, akkor mindenkinek gyorsan le kell ülnie egy székre. Aki lemarad, kiesik. Nekünk például, mint korán érkezőknek jutott szék, asztal már nem.

Ja, van még egy bibi: nincs lift. Azt hiszem 7 emelet, gyalog, felfelé egy körfolyosós lépcsőn. Amikor elindulsz még nem tudod mi vár rád, és úgy érsz fel, hogy pár perc pihenőre van szükséged, mielőtt köszönteni tudod a rád váró haverokat. De ezek után jól esik a fröccs, vagy igazából bármi, úgyhogy jó taktika a lépcsőn kiszenvedtetni az érkező vendégeket. Sportos fiúk-lányok előnyben! Van egy olyan érzésem, hogy a pesti éjszakába magukat belevető, tűsarkakon tipegő leányok nem itt fognak alapozni. Másszon fel a rosseb, ugyebár.

UPDATE: Ok, én az egyszeri betérő vendég nem voltam olyan szemfüles, hogy észrevegyem, hogy állítólag van egy lift, amely a Közhely egyik sarkában bújik meg. Mondjuk az előttem és mögöttem pihegő többi vendég sem vette észre. Másrészt ugyan a Közhelyből jutunk a tetőteraszra, de a fenti hely neve TIP TOP BAR!

Szóval liftre fel!

Van még valami, ami kicsit belerondít a képbe, mégpedig az, hogy ha eljön az est és benépesül a tető, kb. 10-15 percig kell sorban állni a pult előtt, hogy italhoz jussunk, pedig, ahogy elnéztem a két pultos lány keze járt, mint a motolla. Na, mi a második kört már nem a Közhely TIP TOP BAR tetőteraszán fogyasztottuk el, mert kiszáradtunk volna.

A fentiek után az egy emelettel lejjebb található, egy szem koedukált mosdót két illemhelyiséggel felszerelve már meg sem említem, mert a mi távozásunkkor még nem voltak fennakadások, de el tudom képzelni milyen, amikor mindenkinek leér a nagyfröccs.

Viszont igazsátalan lennék, ha nem mondanám el, hogy az epres limonádéjuk elég fasza volt, a helyben vasalt szendvicsek illata, mely szállt a budapesti tetők felett, ínycsíklandozó volt és a Közhely utcaszinti egysége is elég pofás, szóval, ha többet nem is mászunk fel több emeletet - amit egyszer azért érdemes, igazán király volt a kilátás és maga a hangulat, hogy egy tetőn ücsörögsz - a Közhelybe és ha tényleg működik a lift akkor a TIP TOP BAR-ba is, szívesen visszatérünk.