Bizonyára nem vagyok egyedül azzal, hogy bár imádom a karácsonyi hangulatot és a készülődést, tervezgetést, családi összejövést-menést, azért valahogy mindig vannak olyan percek, órák, napok, amikor szépen lassan szakad a cérna. A karácsonyi bevásárlás egy kritikus pontja a karácsonyi hangulat totális lerombolásának, amikor egyszerre, egy időben több tízezren járjuk együtt a boltokat, vásárokat, piacokat. Nem az a klasszikus, rójuk a kivilágított Andrássy utat, néha megállunk forralt bort szürcsölgetni és boldogan térünk be a gyönyörűen dekorált boltokba, ahol kedves eladók kínálják a szép portékát, ugye…..

A fogyasztási lázban tobzódó tömegben egyetleneM egy bizonyos idő után eléri azt a pontot, hogy kibuggyan belőle a következő: „Na, most kapnám elő a lángszórómat.” Ettől a ponttól számítva kevés időnk van, menekülni kell, különben a napunk átmegy rémálomba. És tudjátok az van, hogy szerintem a velünk együtt vásárló többi ember is pont ugyanezt gondolja. Tehát mennek, néznek, keresnek, kutatnak, költenek és szeretnének LETUDNI, mindent. Nagyon nehéz figyelmes és személyes ajándékokkal meglepni a szeretteinket, miközben egy ilyen borzasztóan nyomasztó, rohanó és feszült közegben vagyunk.

Idén egyelőre – lekopogom – megúsztuk az őrületet, egész ügyesen mentünk és nem kínoztuk magunkat, pár bolt után hazamentünk, még ha nem is volt meg minden. Neten is megrendeltünk pár ajándékot, igazi felüdülés a székből vásárolni és kézhez kapni a csomagot. Szóval idén megpróbáljuk ügyesen és lazán.

Világmegváltó ötletekkel nem tudok szolgálni, sajnos, de van egy-két vezérelv, amelyet idén igyekszünk követni :)

Tippjeim tehát a túléléshez:

1. Ne indulj el úgy vásárolni, hogy nem tudod, mit keresel. Apróságokat ki lehet találni helyszínen is, de sokkal gyorsabb és hatékonyabb, ha tudod, hogy mit szeretnél venni.
2. Ha viszont egy-két apróságot szeretnél improvizálni, akkor ne a plázák forgatagába menj, hanem design vásárokba, ott sokkal egyedibb és kedvesebb dolgokat fogsz találni. Ilyenek pl. az Ajándék Terminál a Deák téren és a WAMP is, ami még most vasárnap is lesz, mondjuk, ott most biztos nem lesznek kevesen.
3. Limitáld a napi penzumot, ha reggeltől estig ajándékok után kajtatsz a tömegben, félő, hogy olyan embergyűlölettel térsz haza, amely a karácsony szellemétől nagyon távol áll.
4. Ha előre gondolkodsz, és nem az utolsó pillanatban kell beszerezned valamit, akkor csináld magad! Otthon ülve, a meleg szobában, teát szürcsölgetve lehet kreatívkodni, ha megvannak a hozzávalók. Még közös programnak is buli a barátokkal, családdal. Még van idő ilyesmire, ha olyan szerencsés ember vagy, akinek nem kell végigdolgoznia/tanulnia ezt a hetet.
5. Próbálj meg hétköznap, napközben menni. Igen, itt ismét a szerencsésekhez szólok. Ha van szabid még, amit ki tudsz venni, akkor érdemes a karácsonyi ünnepek előtt kivenni egy-két napot, amikor el tudsz menni vásárolni, TALÁN kevesebben vannak olyankor.
6. Ha egy ajándékban nem vagy biztos, akkor inkább ne vedd meg. Csak azért, hogy legyen valami, amit adsz, nem érdemes. Te pénzt költesz, ő meg nem örül és így felesleges pénzkidobás volt. Akkor inkább készíts neki házilag sütit, vagy vegyél valami finom kézműves csokit. Azok legalább fincsik, így biztosan nem fog senki sem csalódni. A kézműves-natúr kozmetikumok is nagyon szépek, és azt is szívesen használja mindenki, szerintem.
7. A karácsonyfa: mi lelkiismereti okokból kifolyólag nem veszünk vágott fát, csakis olyan, amelyik él. A tavalyit megpróbáltuk otthon megtartani, hogy idén is ő legyen a karácsonyfánk, de sajnos a projekt nem sikerült, bár eleinte biztató eredményeink voltak… Idén viszont olyan fát vettünk, amelyet január 2-8 között visszavesznek és a kertészet gondoskodik róla, hogy életben is maradjon. Nekünk csak pár egyszerű szabályt kell betartanunk annak érdekében, hogy a fa – amely a karácsonyi ünnep középpontjában van, utána meg persze mindenki dobálja ki a ház elé, meg az utcasarokra – tovább élhessen. A fát mi itt vettük: Oázis Kertészet. Ja, és szerintem, ha megvan az elképzelt méret és ránézésre pofás a fa, akkor nem érdemes órákat méregetni még, hogy melyik az egyenes és melyiknek hol sűrűbb az ága, hol nem, mert nekünk szinte minden évben ferde volt valahogy a fa, de ez adja meg a báját. :) Sosem tökéletes, de attól lesz igazán kedves, hogy mi díszítjük fel, magunknak, a saját otthonunkban, a saját díszeinkkel.

Nekünk még hátra van a karácsonyi menühöz szükséges élelmiszerek és egy-két ajándék beszerzése, így még van miért aggódnom… meglátjuk. De biztos vagyok benne, hogy ha nem kapunk tökéletes alapanyagot, vagy valamelyik sütihez megfelelő hozzávalót, a karácsonyunk attól még lehet csodás. Mert ahhoz a hozzávalók szerencsére megvannak: nagy család, sok gyerekkel, jó barátok, jó programok és mi. Ha a hangulatunk és kedvünk jó, akkor az ünnep is arról fog szólni, amiről kell: az évnek vége, és a család és barátok apraja-nagyja összejön, hogy együtt legyenek. Ennyi kell. A többi csak körítés. Na jó, még a fehér karácsony jó kis körítés lenne...

kép forrása a képre kattintva

Na, mit szóltok a home made adventi naptáramhoz? :)

Valaki nemrég megkérdezte tőlem, hogy miért készítek adventi naptárat, amikor nincs is gyerek nálunk?! Szerintem a karácsonyi ráhangolódás nekünk felnőtteknek is kell, és egy ilyen adventi naptárra jó ránézni, simogatja a lelket és ráadásul finomságokat is rejt! Holnap december 1., úgyhogy épp időben készültem el vele... Nálatok van adventi naptár?

Bár ellentmondásos lehet, hogy az előző bejegyzésemben időhiányra panaszkodtam, most pedig gyors egymásutánban több olyan dolgot is megmutattam, amit magam készítettem, a látszat ne tévesszen meg senkit: a dobozkát már jó pár hete csináltam, csak - az időhiány miatt :) - nem volt időm eddig megosztani veletek!

Egy rövid, ámde őszinte panaszkodással kezdeném ezt a bejegyzést: az az igazság, hogy krónikus időhiányban és már-már beteges túlszervezésben éljük életünket egyetleneMmel, így az olyan pillanatok, amikor otthon vagyunk és a) nem éppen rohanunk el otthonról valahova, b) nem éppen várjuk, hogy jön hozzánk valaki, c) éppen nem éjszaka van, amikor alszunk, d) nem hullafáradtan rogyunk a kanapéra sorozatot nézni késő este, végül e) nem éppen a fenti okok miatt néha elhanyagolt háztartásunkat próbáljuk kicsit rendbeszedni, igen ritka. Pedig annyi tervem van mindig, hogy csinálok ezt, alkotok azt: megvarrom, megragasztom, megkötöm, rávasalom, összerakom, lefűzőm, lefestem, átfestem, stb. Igényem lenne rá, nagyon, imádom csinálni, de csak akkor jutok el odáig, hogy meg is valósítsam a terveimet, ha külön időpontot egyeztetek magammal és beírom a noteszomba mint programpontot.

Na, így alakult, hogy volt nekem elfekvőben egy dobozom ezer éve, amit valamelyik kreatív boltban vettem, a tervem még az volt anno, hogy szépen dekupálom. Na, szerintem kb. egy évig nem is jutottam hozzá, aztán végre volt egy szabad napom egy hétvégén (külön szervezés nélkül, így alakult, juhéjj), amikor hirtelen gondoltam egyet és nekiugrottam. A koncepción azonban változtattam, mert nem volt kedvem szöszmötölni, úgyhogy a dekupázs ragasztó helyett más eszközök után néztem, rögtönöztem és a tortapapírhoz nyúltam.

1. A dobozt alapként fehér akrilfestékkel lefestettem, a festéket vízzel hígítottam, hogy áttetsző legyen, alig látható.

 2. Amint megszáradt nekiestem a tortapapírral, amit sablonként használtam és egy szivacsdarabkával nyomkodtam rá az óarany festéket:

 A tortapapír nagyon jól működött, arra viszont alkotás közben jöttem rá, hogy a szivacsra felvitt festék mennyiségével csínján kell bánni, mert ha sok a festék, akkor befolyik a papír alá és összemosódik a minta. Egyébként szerintem nagyon egyszerű és nagyszerű az eredmény! :)

 3. Utána még vágtam ki sablont, hogy a doboz tetejére betűket varázsoljak. Na, azt egy picit elsiettem, legközelebb biztosan nem sima A4-es nyomtatópapírral fogom csinálni, mert az gyűrödik, hajlik mindenfelé. A legvégén átlátszó lakkal átmentem az egészen, és íme a kincsesdoboz:

 A végén úgy éreztem, hogy kicsit összedobtam, de soha ne sikerüljön rosszabbul egy rögtönzött alkotás! :)

Egy ilyen dobozt kb. 2-3 óra alatt össze lehet dobni - száradással! - úgyhogy még karácsony előtt simán belefér az elkészítése (öööö, na jó, ha nem vesszük figyelembe a poszt elején elrebegett sirálmaimat, mert akkor ugyebár tudjuk, hogy semmi ilyesmi nem fér bele simán, csak pontosan kidolgozott és egyeztetett karácsonyi készülődés-menetrend alapján). Hajrá, hajrá!

via

Igen, most már én is ott vagyok a Facebook-on. Elmondom miért.

Kedves sógor-to-be nem is olyan régen megkérdezte, hogy honnan lehet tudni azt, hogy mikor írtam bejegyzést a blogba. 

A válasz egyszerűnek tűnik:

1. időnként idekattint az ember, és látja, hogy néééémá, írt valamit :)

2. minden egyes alkalommal meg is osztottam a bejegyzéseket a Facebook-on. Mivel sokkal több időt töltünk a Facebook-on mint kellene, így ezen az úton-módon gyorsabban és biztosabban értesül az én kedves-kicsi olvasótáborom arról, hogy írtam.

Szóval a fenti kérdésből arra következtettem, hogy nem működik megfelelően a kommunikációm, úgyhogy elhatároztam, hogy készítek egy saját oldalt a Facebook-on a blognak. Nagyon kellemes hozadéka a facebook-on létnek, hogy a blogot lájkoló emberkékkel olyan dolgokat is meg tudok osztani, amelyek nem blogbejegyzésnyi mondanivalót hordoznak, csak egy posztnyit (gyönyörű, szép magyar szavak ezek, büszke lehetek erre a mondatra!).

Szóval kedves olvasóim, lehet lájkolni a What Happened Today blogot ITT! :)

köszönöm Nektek!

wht

Akik a környéken jártak mostanában, látták, hogy a Kolosy tér le volt zárva, körbe kerítéssel, sőt a piac is bezárt, a felújítási munkálatok miatt. A kihelyezett tábla hirdette, hogy november 15-én befejezik a munkálatokat... és tádádádáám, ma november 16-án reggel a kerítések sehol, bárki beléphet a frissen lerakott díszköves térre. Én be is léptem!

Szerintem nagyon szép lett és reményeim szerint igazi, kiülős, sétálós hely lesz belőle. Persze az autósok most biztos nem túl boldogok, mert egy óriási parkoló állt itt korábban, na de valljuk be, így azért szebb és végtére is jobb a tér.

Úgy láttam, hogy egy-két dolog azért nem készült el időre, például a szökőkút, de az is lehet, hogy azzal megvárják a tavaszt.

Azt viszont nem sikerült megfejtenem, hogy ez mi lehet? Mire lehet használni? Vagy csak dísz, és nem kell keresni a funkciót...? Mire valók a titokzatos fűdombok?

Tegnap este Spílerkedtünk a Gozsdu udvarban, és nagyon kellemes tapasztalásaink voltak: a pincérek köszöntek nekünk, mosolyogtak ránk, barátságosak voltak, az itallap rendben van, a dízájn pedig nagyon profi. Mi nem ettünk, de a kaják, amiket láttunk, hogy az asztalokhoz visznek ránézésre elég ínycsiklandozóak voltak.

Az üzletvezető mondta, hogy még csak kb. 7 hete nyitottak, és még kiforratlan egy-két dolog, de meg kell, hogy mondjam nektek, a hely nagyon pörög. tömve volt, hétköznap este, alig lehetett leülni. Mondta, hogy kedd este például annyian voltak, hogy csak hajnali fél 3-kor tudtak zárni, maga is meglepődött. Pár napja pedig szépen becsomagolták a teraszt, amely így fűthető, de látszott, hogy kell is a további hely, mert az is tele volt.

Remélem nem a kezdeti lelkesedés az oka annak, hogy ilyen kedvesek voltak hozzánk. Hamarosan visszatérünk  és meglátjuk: ha marad a színvonal, mi letesszük mellettük a voksunkat. Nekünk bejön a Spíler! Ti voltatok már?

( kép a Spíler facebook oldaláról.)

Igen, mindjárt az elején be kell, hogy valljam: én imádom a macaront. Tudom, tudom, most nagyon divatosak ezek a kis színes, habkönnyű, édes korongok, de ciki, nem ciki, beálltam a sorba. Szerintem isteni, ahogy finoman roppannak a számban. Izgatott leszek, amint meglátom az édes színkavalkádot, és szívem szerint mindegyikből ennék egyet. Minimum.

Szóval a macaronokhoz való viszonyomat remélhetőleg sikerült megfelelően szemléltetnem. Régóta terveztem is, hogy megpróbálok itthon készíteni, a konyhában, de valahogy sosem szántam rá magam, nagyon nehéznek tűnt.

Hogy a lényegre térjek, a barátaim is ismerik a rajongásomat, így történhetett meg az, hogy megleptek engem egy macaron készítő, egy estés tanfolyammal! Éljen, éljen, éljen!

Előtte kaptam tőlük ajándékba egy cukorhőmérőt is. Igen, azt! Azt sem tudtam, hogy ilyen egyáltalán létezik. Vigyázat, mint láthatjátok, nagyon profi vagyok a témában! :)

Múlt hét péntek estére be is jelentkeztem a tanfolyamra, ahol aztán kiderült, hogy nem a cukorhőmérő használata lesz a legmacerásabb, legprecízebb lépés a macaron készítése során. Persze képzelhetitek, hogy nagyon menő voltam a résztvevők között azzal, hogy nekem bizony már saját cukorhőmérőm van, de meg kell, hogy mondjam, hogy infrastrukturálisan még mindig nem vagyok megfelelően felkészülve az otthoni macaron készítésre - igen kedves barátaim, egy sütőhőmérő is jól jönne! :) A macaronos kukta csapat vegyes volt - persze csak nők, de nem is vártam mást - voltak ott középkorú háziasszonyok, és fiatal macaron-rajongó hölgyemények is.

Az oktató hölgy mindjárt az elején elmondta, hogy a nagy Pierre Hermé receptje szerint fogjuk készíteni a macaront. A másik iskola a Ladurée, a nagy rivális. Érdekes, hogy a franciák mennyit kihoztak ebből az olasz eredetű édességből, a francia cukrászmesterek munkájának köszönhetően vált ilyen népszerűvé. Az olaszoknak azért megmaradt a profiterol, a tiramisu, a panna cotta, panettone és még sorolhatnám... oh, na igen!

Pierre Hermé tökélyre fejlesztette az izgalmas ízösszeállításokat, sós és édes ízek egyaránt keverednek macaronjaiban. A nyáltermelés beindítása végett egy-két kép jöjjön most Hermé úr konyhájából:

 képek innen

Annyit elárulhatok, hogy a tanfolyam alatt rájöttem, hogy miért olyan különleges és drága ez a sütemény.

Minden lépésnél maximálisan oda kell figyelni az adagokra, a grammokra, a fokokra, az időre, és minden egyes lépésnél el lehet rontani az egészet úgy, hogy akár újból kelljen kezdeni a teljes sütést. A kulcsszó a pontosság!!Az oktatónk mondta, hogy rengeteg macaront készített már életében, de még ma is van, hogy a kukában landol, amit készített. Biztató!!!

A cukorhőmérő valóban elengedhetetlen, mivel a Hermé iskola szerint cukorszirupot készítünk és azt keverjük a tojásfehérjéhez, a cukorszirupnak pedig pontosan 118 celsius fokosnak kell lennie, mikor hozzáadjuk. Fontos természetesen az alapanyagok - mint a mandulaliszt, a porcukor, a tojás - minősége is, a rossz alapanyag miatt akár tönkre is mehet a végeredmény. A tészta pihentetése is fontos elem, mi például nem hagytuk elég ideig állni sütés előtt, így a kis talpacskák berepedeztek.

Kiderült továbbá az is, hogy nem érdemes nekiállni úgy a macaron sütésének, hogy zavaró tényezők vannak a lakásban - értsd család vagy vendégek, állat, TV, rádió, bárki, aki beszél hozzád, kérdez, feltart...

Nos, talán már rájöttetek, hogy a mi macaronjaink nem lettek tökéletesek, de nem is vártam, hogy elsőre így legyen. Macaront készíteni nehéz, macerás, de próbálkozni érdemes. Úgy is mondhatnám, hogy nagy és nemes vadra vadászunk a konyhában és ha sikerül elkapnunk, akkor nagy becsben tartott trófea lesz. Pont ezért olyan izgalmas és különleges!

A saját képek minőségéért bocsánatot kérek, nem voltam felszerelve megfelelő eszközökkel, így jobb híján a nem túl szuper kamerával rendelkező mobilommal csináltam a képeket.