Na igen, a forgalom és én. Természetesen itt nem kedvenc ruha/cipő/táska boltjaim forgalma, az ami a gondok forrása, azokat támogatom rendesen - igen, hónap eleje van, de sikerült egy hétvége alatt komoly forgalmat generálnom ezekben az üzletekben!

Viszont az autóforgalom, na az már nehezebb falat. Van nekem jogosítványom 17 éves korom óta, vagyis papíron a forgalom többi résztvevőjével azonos tudásom van... na de ha kocsiba ülök, na abban nincs köszönet! Nem köszöni meg az utasom, a szomszéd sávban autozó, talán szegény kocsi sem. Éppen ezért évek óta nem is vezettem, nem volt benne semmi élvezet. Nemrég viszont elhatároztam, hogy ennek véget vetek! Nem mehet ez így tovább! Szeretném én is érezni azt a felszabadító érzést, hogy bármikor bepattanok a kocsiba és nincsenek korlátok, nincs menetrend, nincs távolság! Főleg, hogy egy édes kis kocsi - becsületes nevén Jenő - bekerült a háztartásunkba már jó ideje, és olyan béna, hogy nem tudok vele elmenni sehova.

Egy szó, mint száz - mielőtt Jenővel bevetném magam a budapesti forgalomba - gondoltam nem árt néhány plusz órát venni, ezt egyetleneM is nagyon támogatta, talán Jenő és mindannyiunk jól felfogott érdekében.

Égi jel volt, hogy munkából hazafele menet láttam egy autót, tetején a tábla: jogsiutan.hu! Igen, kérem szépen, az én problémámra már megfelelően szakosodott szolgáltatás épült - hát nem csodálatos?! Fiatal oktató, jó hangulatú órák és abszolút a tapasztalatlan sofőrők problémáira nyújt megoldást. Tudja, hogy mit érzek, amikor kocsiba ülök és azt is, hogy mit szeretnék érezni helyette. Ezt próbáljuk elérni. És tudjátok, hogy mi a legjobb az egészben? Nem kell izgulnom, nem szorongok, mert nem a vizsgára készülök tiniként, hanem felnőtt fejjel egy szolgáltatásért fizetek. És igen, szolgáltatást is kapok, az igényeimnek és kéréseimnek megfelelően. A munkahelyem előtt vár az autóval az oktató és az lakásunk előtt teszünk ki engem, esetleg hétvégén reggel a ház előtt vár és a teniszpályánál végzünk, mert éppen tenisz a következő program. Ja, és eredményesen tiltakozom az ellen, hogy a Kiscelli úton egyszer fel kelljen mennem, próbálkozik-próbálkozik, de nem hagyom magam. Mondtam, hogy én ott úgysem akarok soha felmenni, szóval hagyjuk inkább. :)

Az első órámon azt mondta, hogy technikailag minden rendben, ügyes vagyok. Erre bevallom egy kicsit felkaptam a fejem: ha én jó vagyok - saját magam szerint tök béna - akkor milyen emberek járnak hozzád?? Na, a válasz elkeserítő volt, és ugyebár nem mindenki keres fel szakembert, mielőtt beülne a kocsiba...

Mint kiderült az én problémám főleg abban rejlik, hogy még koncentrálnom kell arra, hogy vezetek és, hogy hogyan vezetek, tehát kevesebb figyelem jut a környezetemre, a többi autósra, a forgalmi helyzetekre. Ja, és még valami, szerinte a perverzióm, hogy száguldozom a kanyarokban... szóval semmi komoly, nem kell aggódni.

Az igazság az, hogy már csak egy alkalom van hátra az előre megbeszélt óraszámból, ami azt jelenti, hogy hamarosan egyenértékű sofőr leszek a többiekkel, haha, na persze, tudom, hogy nem. De figyeljetek, mert Jenővel lehet, hogy valamikor körülnézünk a városban.

Vigyázat a képen nem Jenő látható, hanem a reménybeli jövőbeni autóm, így egyelőre ne egy ilyen cuki kék Fiat 500-ast kerüljetek el messziről, ő semmiről sem tehet. 

kép innen